Arany nanorészecskék előállításának és mikrofluidikai elemekre történő transzferálásának optimalizálása

OData támogatás
Konzulens:
Dr. Bonyár Attila
Elektronikai Technológia Tanszék

Az utóbbi évtizedek rohamos fejlődése az orvostudományban, valamint a villamosmérnöki tudományokban lehetővé tette, hogy egyre nagyobb bonyolultságú műszereket és érzékelőket hozzunk létre, amelyek megkönnyíthetik és gyorsabbá tehetik bizonyos orvosi vizsgálatok elvégzését. Szakdolgozatomban azt szeretném bemutatni, hogy a rengeteg féle elven működő érzékelők közül miért annyira sokat kutatott az optikai elvű és azon belül is a felületi plazmon rezonancia elvén működő érzékelők területe. Azt is szeretném bemutatni, hogy a hagyományos SPR (SPR: Surface Plasmon Resonance, Felületi Plazmon Rezonancia) chipekkel szemben milyen előnyei vannak az LSPR (LSPR: Localized Surface Plasmon Resonance, Lokalizált Felületi Plazmon Rezonancia) chipeknek, illetve, hogy ezek előállítási módjai közül miért érdemes a hőkezeléssel próbálkozni. Munkám során azzal foglalkoztam, hogy az üveg hordozóra már nagyjából behatárolt technológiai paramétereket szilícium, illetve nanopórusokat tartalmazó alumínium hordozóra is optimalizáljam, illetve hogy a létrehozott nanorészecskéket egy olyan polimerre transzferáljam, amelyhez jól tudnak kötni. A létrehozott mintáimat atomerő mikroszkóppal és spektrofotométerrel vizsgáltam, így meghatározva azon legfontosabb paramétereket, amelyektől az érzékelőnk minősége függ. Mérési sorozataimban sikerült az üveg hordozós chipekkel egyenértékű nanorészecskéket (50-100 nm átmérő, körülbelül 550 nm-es elnyelési csúcs) létrehoznom szilícium hordozón is. Ezenkívül sikerült átültetnem a részecskéket alumíniumról PDMS-re (PDMS: polydimethylsiloxane, dimetil-polisziloxán), illetve üvegről PMMA-ra (PMMA: poly(methyl methacrylate), poli(metil-metakrilát)).

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.