Az aktív látás neurális mechanizmusainak vizsgálata szemkövetés és agyi képalkotó modalitások fúziójával

OData támogatás
Konzulens:
Dr. Jobbágy Ákos Andor
Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék

A külvilág információinak nagy részét vizuális úton dolgozzuk fel, a természetes körülmények közötti, úgynevezett aktív látás neurális mechanizmusairól mégis kevés ismeretünk van. Ennek elsődleges oka, hogy az aktív látás egy összetett szenzomotoros folyamat ahol a vizuális ingerek pásztázása közben jelen lévő szakkádikus szemmozgások jelentős műtermékeket generálnak a humán agyi aktivitás non-invazív vizsgálatára használt elektroenkefalogram (EEG) felvételekben.

Ezen a területen új módszernek számít az MTA TTK Agyi Képalkotó Központban kifejlesztett, a szemek fixációjához kötött agyi aktivitások hierarchikus lineáris modellezése. Új módszer lévén szükség van a módszertan behatóbb elemzésére az ilyen módon nyert eredményekből levont fiziológiai következtetések megerősítéséhez. Ennek érdekében megvizsgáltam a szemmozgás paraméterek és a független változók között jelen lévő multikollinearitás hatását egy természetes olvasást vizsgáló kísérlet adatait felhasználva. Az eredmények azt mutatják, hogy szükség van a szemmozgások hatásának korrekciójára a fixációhoz kötött agyi aktivitások vizsgálata esetén, továbbá a modell hatékonynak bizonyult a független változók között fennálló kollinearitás kezelésében.

A dolgozatom központjában egy természetes olvasást vizsgáló kísérlet adatainak feldolgozása és statisztikai elemzése áll. Ennek alapját egy az MTA TTK Agyi Képalkotó Központban 24 diszlexiás és 24 kontrol alanyon végzett mérés adta, ahol az alanyok különböző betűközzel megjelenített szöveget olvastak miközben rögzítésre került a szemmozgásuk és agyi aktivitásuk. A betűközt kategorikus faktorként és folytonos változóként kezelve is szignifikáns neurális hatásokat találtam a fixáció kezdetét követő 400 ms-ban mind tér-idő és tér-idő-frekvencia tartományban a fixációhoz kötött EEG aktivitások hierarchikus lineáris modellezésével. Az így kapott hatások összhangban vannak a korábbi eredményekkel. Az itt használt paradigma legnagyobb hátránya az EEG alacsony térbeli felbontása. Ennek javítása érdekében megvizsgáltam a szimultán szemkövetés, EEG és funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) alkalmazhatóságát természetes olvasást vizsgáló kísérletekben. Az elérhető eszközök és a releváns irodalom alapján egy ilyen mérési paradigma megvalósítható, azonban ehhez további tesztelésre és validációra van szükség.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.