In vitro 2 dimenziós ameloblaszt szekréciós modell kidolgozása

OData támogatás
Konzulens:
Dr. Jobbágy Ákos Andor
Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék

Fogaink felépítése és funkciója rendkívül összetett, ezért pótlásuk, helyettesítésük komoly nehézségeket jelent a fogorvostudomány számára. A fogfejlődés alaposabb megismerése lehet az alapja szövetépítési/regenerációs technológiák kidolgozásának.

A zománc fő alkotóeleme a hidroxiapatit, melynek keletkezése során jelentős mennyiségű proton szabadul fel, lokális savasodást okozva, ami megfelelő pufferelés hiányában zománc rendellenességeket okozhat. Az ameloblasztok a fogzománc képzéséért felelős sejtek, melyek valószínűsíthetően nemcsak a zománc anyagainak kiválasztásában vesznek részt, hanem a helyi pH szabályozásért is felelősek bikarbonát ionok szekréciója révén. Mindezidáig azonban nem látott napvilágot olyan modell, amely alkalmas lehetne a sejtek transzportfolyamatainak funkcionális jellemzésére.

A diplomamunka célja egy olyan kétdimenziós in vitro modell kidolgozása, ahol az ameloblaszt sejtek az in vivo helyzethez hasonló módon viselkednek. Így ez a modell alkalmas az ameloblasztok szekréciós működésének vizsgálatára élettani mérések segítségével, valamint molekuláris biológiai eszközökkel.

Patkány dentális epithélium eredetű, ameloblaszt tulajdonságokat mutató, ún. Hat-7 sejtvonalat használtam: Transwell membránra ültetve polarizált monolayert hoztam létre, különböző tápoldatokban. A létrehozott sejtréteg zártságát ellenállásméréssel ellenőriztem. A modell jellemzésére génexpressziós vizsgálatokat végeztem. Eredményeim alapján elmondható, hogy a differenciálódást elősegítő tápoldatok a transzepiteliális ellenállást jelentősen megnövelték, utalva a szoros kapcsolatok kialakulására. A minták a vizsgált szoros kapcsolati fehérjék közül zonula occludens 1-et, zonula occludens 2-t, occludint, claudin 1-et, claudin 4-et, claudin 7-et, claudin 8-at, a vizsgált ameloblaszt markerek közül amelogenin 1. transzkripciós variánst és enamelint expresszáltak. A fenntartott Hat-7 sejtek polarizáltságát mikrofluorometriás fiziológiai mérésekkel is sikerült igazolnom. A sejtek képesek voltak bikarbonát ionok felhalmozására a bazolaterális membránon keresztül, ami az ameloblasztok esetében is kulcslépés a sikeres transzcelluláris bikarbonát transzporthoz.

Mindent egybevetve a Hat-7 sejtek ígéretes modelljei lehetnek az ameloblasztok pH szabályozásának.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.