Napjainkban a modern személygépjárművek egyre több és egyre korszerűbb elektronikus vezérlőegységet (ECU – Electronic Control Unit) tartalmaznak, így jogosan tekinthető egy személyautó elektronikus hálózata az egyik legbonyolultabb beágyazott rendszernek. Ráadásul azok a funkciók, amiket ezek a vezérlőegységek felügyelnek, megvalósítanak, esetleg átvesznek a jármű vezetőjétől, jogosan teszik az ilyen rendszereket megbízhatóság-kritikussá.
Ezek között a vezérlőegységek között nagy szerep jut az automataváltó-vezérlőegységeknek (TCU – Transmission Control Unit), ugyanis az általuk nyújtott kényelmi funkcióknak köszönhetően a járművezetőnek csak a vezetésre kell koncentrálnia, a váltás folyamatát az automatika minden körülmények között elvégzi helyette. Így mondhatjuk, hogy a vezetőnek több „ideje” és energiája marad, hogy a vezetés élményét élvezhesse.
A másik fő oka az automataváltók egyre nagyobb terű elterjedésének az, hogy a mérnökök nagy gondot fordítanak a lehető legtakarékosabb váltásstratégia kidolgozására, ami megmagyarázza, hogy a fogyasztási adatok miért szoktak jobbak lenni egy automataváltóval felszerelt jármű esetén, mint a kézi váltós változatnál.
Láthatjuk tehát, hogy az automataváltók egyre több autóba kerülnek beépítésre, és mivel közvetlenül vezérlik a hajtást, kifejezetten megbízhatóság-kritikus elemnek számítanak. Ezért nagy energiát kell fordítani a vezérlésért felelős elektronikus egység tesztelésére, hogy a minőséget és a helyes funkcionalitást garantáljuk.
Ebben a diplomatervben két olyan tesztszoftverről lesz szó, amik az előbb említett tényezők tesztelésében nyújtanak segítséget. Az egyik egy gyártósorvégi tesztekhez készült szoftver, a másik pedig egy élettartam tesztszoftver, ami a vezérlőt egy körülbelül 15 éves használatbavételnek teszi ki egy gyorsított élettartam szimulációban 1-2 hónap alatt.