Összefoglaló
Napjainkban a szolgáltatók körében teret nyert a költségkímélőbb technológiák
alkalmazása, így váltak elterjedtté a számítási felhő megvalósítások. Ezek a felhők
elrejtik a hardvereket, így a szolgáltatók nem dedikált hardvereken futtatják a
szolgáltatásaikat, hanem több eszközön elosztottan. A felhő alapú szolgáltatások nagy
előnye, hogy annyi erőforrást használhatunk amekkorára igényt tart a szolgáltatás és a
felhőt igénybe vevő szolgáltatók számára nagy rendelkezésre állást és könnyebb
karbantarthatóságot biztosít. A nagyobb költségkímélés biztosításhoz társul a dinamikus
horizontális skálázás fogalom. A dinamikus skálázás azt jelenti, hogy az infrastruktúra
képes a terheléstől függően több erőforrást allokálni illetve elvenni a rendszertől. A
horizontális skálás felhő környezetben pedig azt jelenti, hogy egy virtuális géphez
rendelt több erőforrás allokálása helyett, ugyanolyan paraméterekkel rendelkező
virtuális gépet hoz létre és a bejövő terhelést megosztja a példányok között. Ahhoz,
hogy a bejövő megnövekedett forgalmat a virtuális gépekhez megfelelően eljuttassuk,
terheléselosztóra van szükség, ami alapvető komponense a skálázásnak. Így a
dinamikus horizontális skálázással könnyedén alkalmazkodhatunk a különböző
terheléshez.
A szakdolgozatomban bemutatom az OpenStack által nyújtott dinamikus
skálázás és terheléselosztó szolgáltatást. Munkám során létrehozok olyan médiaszerver
képfájlt, ami TCP protokollon keresztül szolgál ki és képes együttműködni a
terheléselosztó szolgáltatással. Ezután megvizsgálom az OpenStack skálázási metódusát
költséghatékonysági szempontból, az eredmények alapján kliens visszajelzés alapú
skálázási rendszert tervezek és valósítok meg, majd a két módszert összehasonlítom.