Módosítható utasításkészletű processzorok megvalósíthatóságának vizsgálata

OData támogatás
Konzulens:
Kiss Domokos
Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék

A számítógépes algoritmusok hardveres gyorsítása nem új keletű gondolat, az első videó kártyák már a 80-as évek közepén megjelentek, mégis mind a mai napig aktuális kutatási területről van szó. Az ezredfordulóra a processzorok órajele a fizikai határok közelébe ért, ezért nyilvánvalóvá vált, hogy további teljesítménynövekedés elsősorban architekturális fejlesztésekkel érhető el.

Egyes célfeladatok ellátásához már kitűnő hardvergyorsítók (pl. videó kártyák, jelfeldolgozó processzorok, stb.) jelentek meg, ezért dolgozatomban témáját az általános célú hardvergyorsító architektúrák képzik. Rövid bevezető után, a témában megjelent szakirodalom tükrében csoportosítom és bemutatom az eddig megjelent elképzeléseket, összefoglalom az egyes csoportokra jellemző előnyöket és hátrányokat.

Ezt követően egy olyan elképzelést vázolok föl, mely a jelenlegi algoritmusaink módosítása (párhuzamosítása) nélkül is képes jelentős teljesítménynövekedést eredményezni, mindezt olyan módon, hogy az az alkalmazásfejlesztők számára átlátszó.

Az elképzelés gyakorlati használhatóságát bizonyítandó, egy általam összeállított kísérleti rendszeren végzek méréseket, három kiválasztott algoritmus esetében vizsgálom, hogy a tisztán szoftveres megvalósításhoz képest mekkora teljesítménynövekedéssel jár a hardveres gyorsítás.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.