Parvalbumin-pozitív interneuronok markerexpressziójának vizsgálata egér amygdalában

OData támogatás
Konzulens:
Dr. Jobbágy Ákos Andor
Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék

Az amygdala a temporális lebenyben található agykérgi terület, mely egyebek mellett a negatív érzelmekkel, illetve félelemmel kapcsolatos memórianyomok kialakulásáért felelős. Principális serkentő sejtjei a jól feltérképezett agykéreghez hasonlóan piramissejtek, ám a lokális gátlósejteket, melyek jellemzően számos altípusra oszthatók, például markerek, beidegzési célpontok, illetve tüzelési tulajdonságok szerint, még nem sikerült kielégítően kategorizálni és leírni. Jellemző sejttípusok egy Ca2+ kötő fehérjét, a parvalbumint, illetve kolecisztokinin neurpeptidet expresszáló gátlósejtek; amelyek dendriteket, axon inicális szegmentumokat vagy a periszomatikus régiót idegzik be.

A végcél a basolaterális amygdala sejttípusainak meghatározása, illetve a különböző sejttípusok között fennálló hálózati kapcsolatok leírása. Ehhez szükséges olyan markerkombinációk felderítése, mellyel az egyes sejttípusok egyértelműen megjelölhetőek, valamint szükséges a gátlósejtek célelem-eloszlásának meghatározása. Jelen diplomatervezési feladat ennek az egésznek egy részét képezi. A parvalbumin-tartalmú, gyors tüzelésű interneuronok közé tartoznak az axo-axonikus sejtek és a kosársejtek. A cél a korábbi kísérletekben azonosított kosársejtek célelem-eloszlásának meghatározása, illetve a calbindin-tartalom és célelem-eloszlás közötti esetleges korreláció felderítése volt.

A transzgenikus egerekből vett agyszeletekben (melyekben a parvalbuminos sejtek meg vannak jelölve) patch clamp technikával in vivo jelölt sejteket töltöttem fel biocytinnel, majd immunhisztokémiai festések és fénymikroszkópia segítségével megállapítottam, hogy tartalmaznak-e calbindint, illetve axo-axonikus sejtekként azonosíthatók-e. Az azonosított kosársejteket tartalmazó szeleteken végzett Kv2.1 festés, majd konfokális mikroszkópia segítségével ezen sejtek célelem-eloszlását határoztam meg, és összefüggést találtam a calbindin- tartalommal.

Végeztem ezen kívül méréseket az amygdalában egy másik interneuron populáció, a kolecisztokinint tartalmazó gátlósejtek szinaptikus kapcsolatainak meghatározására. Ezen mérések során megállapítottam, hogy a CCK-immunpozitív (+) és PV+ interneuronok, valamint a piramissejtek elkülöníthetők tüzelési tulajdonságaik alapján. A CCK+ interneuronok szorosan összekapcsolt hálózatot alkotnak, valamint beidegzik a lokális interneuronokat és piramissejteket. Ezeknek a kapcsolatoknak főbb tulajdonságait kvantifikáltam.

Vikór Attila, Budapest. 2015-05-14.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.