Pin-in-paste technológiához szükséges forraszpaszta mennyiség optimalizálása

OData támogatás
Konzulens:
Dr. Krammer Olivér
Elektronikai Technológia Tanszék

Napjainkban egyre kevesebb az áramkörökön lévő furatszerelt alkatrészek száma, viszont azok beforrasztása elkerülhetetlen, ezért a szelektív forrasztások kerülnek előtérbe, melyek esetenként bonyolultak és erőforrás igényesek. Ez a legfőbb oka, a Pin-in-Paste technológia folyamatos fejlesztésének.

Ahhoz hogy a technológia hibamentes legyen, a legfontosabb a megfelelő térfogatú forraszpaszta felvitele a hordozóra a stencilnyomtatás során. A hibák elkerülése érdekében a szükséges paszta térfogat pontos számítása elengedhetetlen. Az elterjedt irodalmi képlet azonban igen nagy közelítésekkel él a forrasz meniszkusz térfogatának számítása közben, alulról becsüli a szükséges térfogatot, ezért határoztam el, hogy felülvizsgálom az irodalmi explicit összefüggést.

A dolgozat első részében irodalmi forrásokra hivatkozva ismertetem az újraömlesztéses forrasztási technológia és a Pin-in-Paste technológia lépéseit. Bemutatom az irodalomban használt forraszpaszta térfogat kiszámítási módszereket és az általam használt módszert részletesen levezetem. A dolgozat második részében új módszer kerül bemutatásra, amelynek segítségével a Pin-in-Paste technológiához szükséges forraszpaszta térfogatát lehet meghatározni furatszerelt alkatrészekhez. A módszer a Surface Evolver nevű folyadékprofil-modellező programmal kalkulált optimális kötésalakok térfogatán alapul.

Kiszámoltam szükséges forraszmennyiség térfogatát kör és négyzet keresztmetszetű kivezetésekkel rendelkező alkatrészekhez az irodalmi explicit képlet segítségével, majd összehasonlítottam a modell és az elméleti összefüggés által kapott eredményeket. Az összehasonlítás alapján végül korrekciós tényezőket állapítottam meg a két, különböző geometriájú alkatrész-kivezető valamint különböző furatátmérők és forrasztási felület méretek esetére. Ezeket a korrekciós tényezőket alkalmazva próbaforrasztást végeztem, majd a kialakult kötéseket minősítettem. A kontaktusgyűrű nedvesítést nem találtam megfelelőnek, abban az esetben, amikor az explicit képletből meghatározott térfogattal alakítottam ki a kötéseket. Röntgenfelvételek alapján a korrekciós tényezővel kapott forrasztott kötések tartalmaztak kevesebb zárványt és a nem megfelelő nedvesítésből adódó hiba is kevesebb volt. Végül keresztmetszeti csiszolatokat készítettem a kötésekről, az előforduló hibák vizsgálatára.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.