Polarizációs folyamatok hőmérsékletfüggésének vizsgálta

OData támogatás
Konzulens:
Dr. Tamus Zoltán Ádám
Villamos Energetika Tanszék

Feladatom a különböző időállandójú polarizációs folyamatok hőmérséklettől való függésének vizsgálata volt. A dielektromos méréseket a továbbfejlesztett teljes feszültségválasz módszer segítségével végeztem el új, és öregített, négyzet alakú, négyféle lágyítótartalmú, 0,5mm vastag PVC szigeteléslapkákon.

A dolgozatomban ismertetett vizsgálat során nem kizárólag a polarizációs folyamatok hőfokfüggését vizsgáltam, hanem a polarizációs folyamatok lágyítótartamtól, öregítéstől való függését, valamint a vezetőképesség és polarizációs vezetőképesség hőfok- és lágyítófüggését is. Ezért a polarizációs folyamatok hőfokfüggését a korábbi tapasztalatok alapján három hőmérsékleten (55°C, 40°C és 24°C) vizsgáltam öregítés előtt és után, valamint az öregítési vizsgálatot úgy terveztem meg a szakirodalom alapján, hogy a minták lágyítótartalma csak 20%-nyit csökkenjen; az öregítés után végzett mérések ennél sokkal jelentősebb fogyásról tanúskodtak. Öregítési fajtának a termikus öregítést választottam.

A vizsgálat során kimutattam, hogy a lágyító mennyiségének növekedésével a szigetelés vezetőképessége is növekszik, melyet a vezetésre jellemző kisülési feszültség kezdeti meredekségének (Sd) értékeinek Arrhenius görbéi is megerősítettek. Azt tapasztaltam, hogy a visszatérő feszültség kezdeti meredekségeinek (Sr) segítségével jól szemléltethető volt a polarizációs spektrum balra tolódása a hőmérséklet növelésével, valamint az is, hogy a szigetelés mikor van üvegszerű, és mikor nagyrugalmas állapotban. A kutatás eredményeként azt a következtetést vontam le, hogy üveges állapotban lévő PVC minták lágyítótartam szerint differenciálhatóak a polarizációs vezetőképességük segítségével, és ezt megerősítette a Shore D keménységmérés is.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.