Sejtalapú terápia vizsgálata in vitro szívinfarktus-modellben

OData támogatás
Konzulens:
Kiss Levente
SE Egészségügyi mérnök MSc

Bevezetés: Miokardiális infarktust követően a károsodott szívizom teljes regenerációja, definitív terápiája jelenleg nem megoldott, ezért a konvencionális terápiák mellett megjelent a sejtalapú terápia. A hozzáadott sejtek in vivo túlélési ideje azonban a káros, oxidatív körülmények miatt kismértékű. Munkánk során arra kerestük a választ, hogy ha a szívizomsejtekhez hozzáadott sejteket felkészítjük a későbbi iszkémiás környezetre, a sejtek túlélőképessége növelhető-e. Kísérleteinkben a poli (ADP-ribóz)-polimeráz (PARP) enzimet gátló szerrel dolgoztunk, mert ez az iszkémia-reperfúzió során kialakult oxidatív stressz káros hatásait kivédi.

Módszerek: Az iszkémiás állapot modellezése H9c2 patkány kardiomioblaszt sejtvonalon oxigén- és glükóz 160 perces megvonásával történt. A kezelt csoportban 30 perccel a reoxigenizációt követően kezeletlen és előkezelt, Vybrant DiD-del jelölt H9c2 sejteket adtunk a tenyészethez. Az előkezelés 1 órán át, 10 µM, ill. 100 µM PARP-gátlóval (PJ34) történt. A sejtek anyagcseréjét vizsgáltuk PrestoBlue festék segítségével, abszorbanciát mérve a reoxigenizációt követően 48 órával. Áramlási citométerrel a calceinnel és ethidium-homodimerrel megfestett élő, valamint halott sejtek arányát mértük a teljes sejtpopulációban.

Eredmények: PrestoBlue festék használatával kimutattuk, hogy az anyagcsere aktivitás a 10 µM PJ34-el előkezelt hozzáadott sejtek csoportjában szignifikánsan nőtt.

Az áramlási citometriával nyert eredményeink alapján a calceinnel festődő, élő sejtek aránya mind a 10, mind a 100 µM PJ34-el előkezelt hozzáadott sejtek csoportjában szignifikánsan nőtt. Ezzel párhuzamosan az ethidium-homodimerrel festődő, azaz halott sejtek aránya szignifikánsan csökkent. A hozzáadott sejtek PARP-gátlóval történt előkezelése a posztiszkémiás sejtek jobb túléléséhez is vezetett.

Konklúzió: Eredményeink igazolják, hogy a PARP-gátlóval történő előkezelés javítja az iszkémia-reperfúzió után hozzáadott sejtek túlélését in vitro modellben. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy a már klinikai vizsgálatokban alkalmazott sejtterápiás eljárások hatékonysága növelhető lehet a beadott sejtek oxidatív körülményekre való előzetes felkészítésével.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.