Szintetikus apertúrájú radar

OData támogatás
Konzulens:
Dudás Levente
Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék

A RADAR betűszó az angol RAdio Detecting And Ranging szavak rövidítése, mely

elnevezés magában foglalja az észlelést és a távolságmérést. Az első radarrendszerek

a második világháború előtt a rövidhullámú frekvenciatartományban működtek, a

háború alatt az egymással szemben álló felek felismerték a radarban rejlő lehetősé-

geket, így a fejlődés egyre gyorsabbá vált és egyre nagyobb működési frekvenciák

elérése is lehetővé vált. Az 1950-es években a hullámhossz további csökkentésével

lehetővé vált a földfelszín mikrohullámokkal történő feltérképezése nagy nyereségű,

irányított antennával. Ez a rendszer a SLAR, azaz a Side-Looking Airborne Radar.

Az antenna mérete közvetlenül befolyásolta az elérhető felbontás finomságát, ami

a távolság növekedtével csökkent az antenna nyalábjának kiszélesedése és a csökkenő

jelzaj viszony miatt. A SLAR rendszer nagyobb távolságokból történő képalkotáshoz

nagyobb antenna-apertúrát követelt meg, ami lehetetlenné tette a műholdról

történő képalkotást. A probléma megoldását a szintetikus apertúra alkalmazása jelentette,

mellyel lehetővé vált, hogy az egyre fejlettebb jelfeldolgozási eljárásokkal

a hordozóeszköz mozgását kihasználva több nagyságrenddel nagyobb apertúrához

tartozó felbontást állítsanak elő, mint a tényleges fizikai apertúrával. A SAR elv

megfordítása az inverz SAR, ahol a leképezendő objektum mozog a radarhoz ké-

pest.

A jelfeldolgozási eljárások fejlődésével párhuzamosan végbement a radar adó- és

vevőberendezéseinek fejlődése, a kezdeti eszközöket fokozatosan leváltották a félvezet

és áramkörök, egyre nagyobb frekvenciát és egyre kisebb méretet lehetővé téve.

Jelen dolgozat az ISAR-t, mint mérési elvet mutatja be és egy egyszerű feldolgozóprogrammal

szemlélteti, hogyan alkalmazhatók ezek az elvek a gyakorlatban.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.