A RADAR betűszó az angol RAdio Detecting And Ranging szavak rövidítése, mely
elnevezés magában foglalja az észlelést és a távolságmérést. Az első radarrendszerek
a második világháború előtt a rövidhullámú frekvenciatartományban működtek, a
háború alatt az egymással szemben álló felek felismerték a radarban rejlő lehetősé-
geket, így a fejlődés egyre gyorsabbá vált és egyre nagyobb működési frekvenciák
elérése is lehetővé vált. Az 1950-es években a hullámhossz további csökkentésével
lehetővé vált a földfelszín mikrohullámokkal történő feltérképezése nagy nyereségű,
irányított antennával. Ez a rendszer a SLAR, azaz a Side-Looking Airborne Radar.
Az antenna mérete közvetlenül befolyásolta az elérhető felbontás fi nomságát, ami
a távolság növekedtével csökkent az antenna nyalábjának kiszélesedése és a csökkenő
jelzaj viszony miatt. A SLAR rendszer nagyobb távolságokból történő képalkotáshoz
nagyobb antenna-apertúrát követelt meg, ami lehetetlenné tette a műholdról
történő képalkotást. A probléma megoldását a szintetikus apertúra alkalmazása jelentette,
mellyel lehetővé vált, hogy az egyre fejlettebb jelfeldolgozási eljárásokkal
a hordozóeszköz mozgását kihasználva több nagyságrenddel nagyobb apertúrához
tartozó felbontást állítsanak elő, mint a tényleges fi zikai apertúrával. A SAR elv
megfordítása az inverz SAR, ahol a leképezendő objektum mozog a radarhoz ké-
pest.
A jelfeldolgozási eljárások fejlődésével párhuzamosan végbement a radar adó- és
vevőberendezéseinek fejlődése, a kezdeti eszközöket fokozatosan leváltották a félvezet
és áramkörök, egyre nagyobb frekvenciát és egyre kisebb méretet lehetővé téve.
Jelen dolgozat az ISAR-t, mint mérési elvet mutatja be és egy egyszerű feldolgozóprogrammal
szemlélteti, hogyan alkalmazhatók ezek az elvek a gyakorlatban.