Virtuális hálózat igények beágyazásának vizsgálata dinamikus környezetben

OData támogatás
Konzulens:
Dr. Babarczi Péter
Távközlési és Médiainformatikai Tanszék

A szoftverrel vezérelhető hálózatok és a felhő környezet megjelenése új hálózat virtualizációs követelményeket és igényeket támaszt a szolgáltatókkal szemben. A virtuális hálózatok beágyazásának vizsgálata ezekben a környezetekben azért fontos, mert ugyan napjainkban már több olyan algoritmus is létezik (például: DViNE-PS [19], MaxMatch-PS [13]), melyek jó hatékonysággal képesek beágyazni az igényeket, azonban csak statikus környezetben. A valóság pedig nem statikus, a kérések és igények folyamatosan, dinamikusan érkeznek a szolgáltatókhoz. A dolgozatomban körbejártam a virtuális hálózat beágyazás témakörét és problémáit, majd megismertem öt, statikus környezetre tervezett algoritmust. Ezek kitűnő alapot jelentettek egy dinamikus környezetre felkészített algoritmus számára.

Dolgozatomban ismertetem továbbá az általam választott ALEVIN szimulációs környezetet. Rengeteg előnye mellett megemlítem a környezet hátrányait és korlátait is. A környezet segítségével értékeltem az öt korábban megismert algoritmust, egészen addig folytatva a teszteket, amíg meg nem találtam azt, amelyik a legjobb teljesítményt nyújtotta mind az átlagos futási idő, mint pedig az átlagos megtérülés ráta terén. Ezek alapján a MaxMatch-PS algoritmust választottam a dinamikus működés demonstrálására, majd kiegészítettem két olyan elemmel, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy az algoritmus sikeres teljesítményt érhessen el dinamikus környezetben, azaz változó hálózati erőforrások, és változó virtuális igények között. Ezen két szempont figyelembe vételével bármely másik algoritmus tovább fejleszthető lenne, azonban én csak a korábbi teszteredmények alapján legeredményesebbnek, bizonyult algoritmussal teszem meg ezt. Az ALEVIN szimulációs környezet alap állapotában nem volt felkészítve arra, hogy az algoritmusokat dinamikusan környezetben is elemezze, ezért a következő funkciókkal egészítettem ki a munkám során: véletlenszerű virtuális hálózatok létrehozása úgy, hogy a korábban létrehozott fizikai és virtuális hálózatok is minden tulajdonságukkal együtt megmaradjanak, továbbá egy újabb verzióját a MaxMatch-PS algoritmusnak, így azonos feltételek mellett tudtam tesztelni az algoritmus statikus, és dinamikus verzióit. Ezután összehasonlítottam ezeket a verziókat, majd elemeztem a kapott eredményeket. Az eredmények egyértelműen az általam elvárt eredményeket mutatták: az algoritmus dinamikus környezetre felkészített verziójának futási ideje átlagosan magasabb volt, mint a statikus környezetre fejlesztett algoritmusé, azonban a virtuális hálózati igények kielégítésében sokkal magasabb százalékos teljesítményt ért el a dinamikus környezetre felkészített verzió.

Letölthető fájlok

A témához tartozó fájlokat csak bejelentkezett felhasználók tölthetik le.